Mindenki vágyik arra, hogy a társa mellette legyen és támogassa…

(Forrás: Őrizd a szerelmet)

De hogyan tudom én támogatni a páromat? Mit jelent az igazi, önzetlen támogatás? Miért tud átcsapni az önzetlenség mártírkodásba? Mikor megy könnyen és mikor nehezen?

Azt is tudnunk kell, hogy különböző helyzetekben másfajta támogatásra van szükség. Nézzünk egy példát:

Támogatás szakmai előremenetel esetén

Ha a párunk előtt megnyílnak lehetőségek, hogy szakmájában előbbre jusson a ranglétrán, az sok áldozatot kívánhat (extramunka vállalása, túlórázás). Ilyenkor előttünk a lehetőség, hogy párunkat „ezerrel” támogassuk, mégpedig szívből jövően és őszintén.

Az önfeledt támogatás; amikor könnyedén megy

Akkor tudunk teljes szívvel támogatni, ha társunktól kapunk valamiféle visszajelzést arra vonatkozóan, hogy érzi és értékeli a támogatásunkat. Ez lehet egy olyan megjegyzés, hogy pl.: milyen jó, hogy vagyunk neki. Ez esetben marad energiánk tovább támogatni. Továbbá az is nagyon fontos, hogy amikor párunk nagyon elfoglalt, akkor is tudjon ránk időt szentelni -mégpedig minőségi időt - hiszen ezt látva szárnyra kapunk és még inkább mellé tudunk állni. Ez esetben egymást erősítjük.

Tehát, valahogy így néz ki a folyamat:

  • Én támogatom őt; ő tudja ezt és hálás érte; én érzem a hálát, még inkább jelen vagyok neki; ő ez által még hatékonyabb a munkájában és még elismerőbb a fáradozásaimat illetően.
  • Így tulajdonképpen olyan, mintha kölcsönösen támogatnánk egymást. Nemcsak adunk, de kapunk is.

Az a meglátásom, hogy az ilyen tiszta, önzetlen támogatásról nehéz írni, hiszen pontosan abban rejlik az ereje, hogy kimondatlan. Olyannyira természetesen történik, hogy optimális esetben maga a támogató fél szinte észre sem veszi, hogy támogat, csak teszi a dolgát.

Az önfeledt támogatás; amikor rossz irányba megy

Hol romolhat el a másik fél támogatása? Bármely fázisban, mikor az egyensúly felborul.

  • Ha folyamatosan támogatunk, a párunk pedig nagyon is természetesnek veszi ezt és nem áll meg egy percre sem, hogy felénk forduljon és tiszteletét kinyilvánítsa. (Nem értékel.)
  • Megérinti a magasabb pozíció általi elismerés szele, elfelejti a mögötte álló munkát és azokat a kompromisszumokat és figyelmet, amit mi nyújtottunk a folyamat során. (Elszáll magától.)
  • Ha mártírként kihangsúlyozzuk, hogy mi mennyi mindent tettünk, amíg őt támogattuk és megköveteljük, hogy minket ezért külön ismerjen el. (Nem vagyunk önzetlenek.)
  • Ha esetleg mi jobban akarjuk azt a magasabb pozíciót, mint a párunk, mert esetleg több pénzt hoz a konyhára és elkezdjük túltámogatni, szinte helyette tenni. (Nyomulás.)

Hogyan is támogassunk?

  • Kommunikációval: átbeszélünk dolgokat, szavakkal is megerősítjük, hogy itt vagyunk neki.
  • Cselekedetekben: teendőiben segítjük, körültekintőbbek vagyunk a munkamegosztást illetően. Megteszünk dolgokat, hogy könnyítsük az ő helyzetét. (Pl. házimunka)
  • Lelki szinten: csak egy összenézéssel is tudathatjuk vele, hogy mellette vagyunk. (Esetleg megszorítjuk egymás kezét, vagy bármi, ami a mi kis intim kapcsolatunkban jelentőséggel bír.) Vagy egyszerűen csak a puszta jelenlétünkkel.

Optimális esetben a fönt említett helyzetek mindegyike megjelenik, adja magát a párkapcsolati együttélés során.

Még egy fontos dolgot meg kell említeni:

  • Mikor társunk szépen halad a siker felé, mikor minden „klappol”, valójában könnyebb támogatni őt.
  • Az igazi önzetlen támogatás akkor mutatkozik meg erőteljesebben, amikor társunk esetleg félénk, bátortalan azzal kapcsolatban, amibe belekezdett. Amikor nincs garancia a sikerre. Amikor valami negatív esemény történik, mint például munkahelyről való elbocsátás, betegség és még sorolhatnánk. Ha ilyen helyzetben is tudjuk éreztetni társunkkal, hogy mi jelen vagyunk neki, bármi is történjen, s hol láthatóan, hol láthatatlanul fogjuk a kezét, akkor „vizsgáztunk” igazán jól a támogatást illetően!

Vagyis:

Elvárások nélkül, az úton együtt haladva segítjük őt. Mert maga a folyamat, amit egy ilyen helyzetben együttesen megélünk, van olyan értékes, mint maga a cél. Sőt!