Közös időtöltés, különböző érdeklődési kör – mi a megoldás?

A közös, minőségi időtöltés minden párkapcsolatban fontos szerepet tölt be. Ezzel most nem mondtam újat, igaz?

De helyezzük ezt a megállapítást a hétköznapok gyakorlatába! Mi van akkor, ha mindkét fél részéről megvan az igény a közös időtöltésre, de különböző elképzelésük van arról, mit is tartalmazzon az?

Vegyük a mozi példáját: ha a társunk az akció, vagy háborús filmeket kedveli, mi pedig a könnyedebb, humoros stílusú filmekért vagyunk oda, máris ott a konfliktushelyzet.

Nézzük,mi történhet, amikor ellentétes dolgokat kedvelünk!

(Azon kívül, hogy egy „jóízűt” veszekszünk, és végül inkább nem megyünk sehova).

  • Előfordulhat (ha maga a program a fontos, nem pedig az a tény, hogy együtt töltsük az időt), hogy közös megegyezéssel, külön- külön elmegyünk a moziba és egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Néha jól jöhet egy kis én-idő.
  • Az is lehet, hogy elmegyünk a társunk által kedvelt akció filmre, mintegy „engedve” a másiknak, de közben végig bosszankodunk, áldozati szerepben tetszelgünk és ennek hangot is adunk. Ez azonban senkinek sem válik a javára, főleg nem a kapcsolatunknak.
  • Ha továbbra is azt tartjuk szem előtt, hogy közösen töltsük az időt, mégpedig kellemes légkörben(bár ellentétesen véleményen vagyunk), akkor elengedhetetlen, hogy valamiféle kompromisszumot kössünk az adott helyzetben. Megegyezhetünk, hogy most ilyen filmet nézünk, legközelebb olyat.

A megoldás két fontos alappillére:

  • kompromisszumkészség
  • pozitív hozzáállás

Persze ez a kompromisszum nem mindig könnyű… Nem mindegy, hogy ki-mikor és mennyit enged, illetve hogy őszintén teszi-e, vagy morcosan, kényszerből.

Ha a hozzáállásunk pozitív, így is gondolkodhatunk: „Bár nem vagyok oda az ilyen stílusú filmért, de az a tény, hogy együtt tölthetjük az estét, már önmagában egy jó dolog. Ezzel örömet szerzek a másiknak.A társam öröme pedig rám is jó hatással van. Hozzuk hát ki belőle a legjobbat!” ( Végül is nem egy kínzótáborba invitáltak…)Ezzel a fajta hozzáállással magunknak is megspórolunk egy kis nyafogást, szenvedést, a párunkról meg nem is beszélve.

Ha a társunk is hasonlóképpen gondolkodik és eljön velünk az általa kevésbé kedvelt programra, ugyanezzel az attitűddel, akkor tulajdonképpen kiegyenlítődnek a dolgok, senkinek sem lesz hiányérzete és helyreáll az egyensúly.

Összességében azt szeretném üzenni, hogy ha valami nincs is az ínyünkre, ne zárkózzunk el rögtön előle! Adjunk neki egy, vagy akár több esélyt is! Lehet, hogy megéri. Különben is folyton változunk (régen ki nem állhattuk a spenótót, most meg imádjuk); ki tudja, még az is lehet, hogy megkedveljük azt, amit eddig nem szerettünk.