Ígéretek jönnek, mennek… de vajon miért nem tartjuk őket?

Megígérem, hogy nagyon rövid leszek a mondanivalómmal.

Férjek, feleségek, párok ígérnek ezt-azt… majd szépen megfeledkeznek róla… Miért is olyan gyakori ez a jelenség? A válasz: Azért, mert az ember ugyebár elfelejt dolgokat, ki bír mindent észben tartani, mikor folyton ezer dolog felé kell figyelnie. Ezt részben el is tudom fogadni, de talán akkor le kellene szoknunk arról, hogy lépten-nyomon ígérgessünk.

Vajon miért teszünk ígéretet oly könnyedén?

  • Egyik oka lehet, hogy ott és akkor, abban a bizonyos helyzetben igenis komolyan gondoljuk a kijelentésünket, csak éppen nem vesszük figyelembe, hogy mennyi a realitása annak, hogy meg is valósuljon az. Tehát nem vagyunk elég körültekintőek.
  • A másik ok pedig abban rejtőzhet, hogy valójában mi magunk sem vesszük komolyan, amit ígérünk. Egyszerűen csak az adott pillanat elvarázsol minket. Aranyosak, kedvesek szeretnénk lenni, örömet szeretnénk szerezni a másiknak. Ebben a momentumban mi magunk jó színben tűnünk fel, a társunk pedig örül az ígéretnek. Ez eddig szép és jó, majd következik a szembesülés… Ebben az estben valószínű, hogy nem mérjük fel az ígéret komolyságát.

Természetesen lehet pozitív kimenetele is a dolognak, miszerint tudjuk tartani a szavunkat és mindenki boldog. Itt most azonban a „nem álljuk a szavunkat” eset az, amit vizsgálunk. Tehát mi is történik?

Mi állhat a „nem álljuk a szavunkat” eset hátterében?

  1. Lehet, hogy elfelejtettük, amit mondtunk.
  2. Az is lehet, hogy tőlünk független dolog jött közbe, amit nem tudtunk befolyásolni.
  3. Vagy esetleg már máshogy vélekedünk az ígéretünkről, meggondoltuk magunkat.

Mindegy, melyik eset áll fenn, az, hogy hogyan is kommunikálunk a társunkkal, azt bizony mi magunk irányítjuk. Vállalnunk kell a saját szerepünket, a helyzetet tisztázni kell és a másikat bevonni a dolgok jelenlegi állásába!

Mi kell tehát ahhoz, hogy a „nem sikerült teljesíteni ígéret” ne okozzon megbántást és ne vitába torkoljon?

  1. Tudatosság. Mit is jelent ez ebben az esetben? Mindössze ennyit: „Tudatában vagyok, hogy a másik számít arra, amit ígértem. Számít rá, mert bízik bennem, és mert fontos vagyok neki. Mivel nekem is fontos a társam, odafigyelek arra, hogy mit ígérek.”
     
  2. Felelősségteljes hozzáállás. Vagyis ha nem sikerült megtartani az ígéretünket, mert valami közbejött, vagy ne adj isten megfeledkeztünk róla, akkor ezt őszintén elmondjuk.

Ha azonban hárítjuk a felelősséget, elég nagy valószínűséggel a következő fog történni: jön a kérdőre vonás, a védekezés, a magyarázkodás, az egymásra mutogatás, végül pedig azt vesszük észre, hogy egy veszekedés kellős közepében landoltunk, ahol mindketten próbáljuk bizonygatni a magunk igazát, de sajnos sikertelenül.

Egy példa, arra az estre, amikor közbejön valami, amit nem láthattunk előre; Mondjuk, nem érünk haza a megbeszélt időben. Nincs is ezzel baj. A gond részben azzal van, hogy ilyenkor nem szólunk a másiknak, nem informáljuk a dolog jelenlegi állásáról, részben pedig azzal, hogy ingerülten kommunikálunk.

Nézzünk egy lehetséges jó megoldást: „Tudom, hogy megígértem, hogy ma 5-re hazaérek és elviszlek vacsorázni. Nekem is nagyon hiányzik, hogy végre kimozduljunk kettesben. Sajnos ez és ez közbejött… amit tudok, megteszek, aztán újra átbeszéljük mi is legyen. Ne haragudj!

  1. Belátás, bocsánatkérés. A bocsánatkérés azért fontos, mert akár tehetünk róla, hogy nem tartottuk be az ígéretünket, akár nem, sajnos a másik személy becsapásként élheti meg, ha nem tisztázzuk a helyzetet és nem kérünk őszintén bocsánatot. Ha tehát fontos számunkra, hogy szeretteink ne érezzenek csalódottságot, egyszerűen kérjünk bocsánatot! (Az őszinte bocsánatkérés megér egy külön fejezetet egy későbbi írásban.)

Kedves olvasó! Most látom, hogy nem igazán sikerült tartani a szavamat, miszerint nagyon rövid leszek. Az első mondatom mellé oda kellett volna írnom, hogy megpróbálok rövid lenni, ez jobban tükrözte volna a valóságot. Elnézését kérem!

Még egy gondolat: Ígérjünk kevesebbszer, de nagyobb körültekintéssel! Így nagyobb az esélyünk arra, hogy sikeresen megvalósítsuk azt. Így lesz a kevesebb, több!